A behajtási költségátalányról

A 40 eurós behajtási költségátalány bevezetésének célja a szerződéses kapcsolatokban a gyakran lazán kezelt fizetési fegyelem erősítése volt. Az EU-s hátterű kezdeményezés magyarországi átültetése azonban felemás eredményeket hozott, ezért a magyar jogalkotó nemrég újraszabályozta az átalányt és önálló törvénybe emelte át a szabályokat.

Az újraszabályozás szükségessége

Magyarország a régi Polgári Törvénykönyv (az 1959. évi IV. törvény) módosításával ültette át a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről szóló 2011. február 16-ai, 2011/7/EU irányelv (az Irányelv) rendelkezéseit. Az új Polgári Törvénykönyv (2013. évi V. törvény, Ptk.) 2014. március 15-i hatályba lépésével a behajtási költségátalány korábbi szabályai átkerültek az új Ptk.-ba is.

Az EU-nak az volt a deklarált célja, hogy az EU-n belül egységes szabályok vonatkozzanak a vállalkozások egymás közötti, illetve a vállalkozások és a velük szerződő hatóságok szerződéses viszonyaira annyiban, hogy ha a kötelezett fizetési késedelembe esik, akkor köteles legyen a jogosultnak (azaz a hitelezőnek) megtéríteni a követelés behajtásával felmerülő költségeit fedező, legalább 40 eurónak megfelelő összeget behajtási költségátalány jogcímén.

A európai uniós és magyar jogszabályalkotók méltányolandó szándéka ellenére a behajtási költségátalányra vonatkozó magyar Ptk.-beli szabályozás kapcsán gyakran merült fel probléma annak bevezetésétől kezdődően a vállalkozásoktól és a szerződő hatóságoktól származó visszajelzések alapján. A legfőbb probléma abban állt, hogy a behajtási költségátalánynak a magyar gazdasági és jogi környezetben újszerűnek ható jogintézménye nem tudott maradéktalanul beilleszkedni a hagyományos magánjogi intézmények közé és így annak alkalmazása számos jogi, könyvviteli és adózási kérdést vetett fel, leginkább annak kötelező jellegét tekintve.

Az Irányelv eredeti átültetése alkalmával a jogalkotó a behajtási költségátalányt – a késedelmi kamatfizetési kötelezettséghez hasonlóan – a késedelem objektív szankciójaként szabályozta. A Ptk. azonban csak a késedelmi kamat vonatkozásában rendelkezik úgy, hogy azt az adósnak akkor is meg kell fizetnie, ha a késedelem alól magát kimenti. A behajtási költségátalány azonban – az Irányelv értelmezésén alapuló – rendeltetését tekintve inkább a késedelemmel, mint a szerződésszegéssel okozott kártérítési felelősséggel rokonítható jogintézmény és mint ilyen, kimentés tárgya lehet.

Ezért aztán az implementáció megújításának első állomása a Ptké. 2015. évi módosítása volt, ahol egyértelműen a joganyag részévé tették a fizetési kötelezettség alóli mentesülés, azaz a késedelem kimentésének lehetőségét. Azonban ez az utólagos módosítás nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a jogszabályhelyet leginkább alkalmazó számviteli és könyvelési szakemberek továbbra is megosztottak maradtak a helyes értelmezés tekintetében, leginkább azért, mert a Ptk. szövege továbbra is változatlan maradt.

Az új szabályozás és annak lényegi elemei

A fenti anomáliákra tekintettel a jogalkotó az újraszabályozás keretében egy teljesen új megközelítési módot alkalmazott, azaz megkímélte a Ptk.-t a “rendszeridegennek” tűnő elemektől és külön törvénybe, a behajtási költségátalányról szóló 2016. évi IX. törvénybe (Törvény) emelte a vonatkozó szabályokat, ezzel is erősítve a behajtási költségátalány sajátos, sui generis jogintézményi jellegét és annak a Ptk.-tól független értelmezésének és kezelésének lehetőségét megteremtve ezzel.

A Törvény az alábbi lényegi változásokat hozta a korábbi szabályozáshoz képest:

  • a tapasztalt jogalkalmazási bizonytalanságot megszűntetve a Törvény leszűkíti a behajtási költségátalány alkalmazásának körét oly módon, hogy azt csak az érintett jogalanyok kereskedelmi ügyletekből származó pénzköveteléseinek teljesítésére kell alkalmazni, tehát nem minden szerződéses jogviszonyban;
  • a további pontosítás kedvéért a Törvény most már meghatározza az érintett jogviszonyok alanyait, azaz a vállalkozásokat és a szerződő hatóságokat, sőt magát a kereskedelmi ügylet fogalmát is az értelmező rendelkezések keretei között;
  • a Törvény fordított – az Irányelv céljának jobban megfelelő – megközelítési módot honosít meg: nem a kötelezett köteles fizetni a behajtási költségátalányt, hanem a jogosult tarthat igényt arra;
  • a (iii) pontban jelzett fordított megközelítés következménye, hogy nincs szükség a jogosult részéről kifejezett lemondó nyilatkozatra ahhoz, hogy a kötelezett mentesüljön a fizetési kötelezettség alól (a korábbi szabályozás alapján ez nem volt magától értetődő), ezzel komolyabb adminisztrációs terhet levéve az érintett jogalanyok válláról;
  • a kötelezett részéről tanúsított önkéntes teljesítés hiányában a jogosultnak érvényesítenie kell az igényét, de erre csak a késedelem bekövetkezésétől számított 1 (egy) éves jogvesztő határidőn belül van lehetőség;
  • a Törvény egyértelművé teszi azt is, hogy az igény esedékessé tételéhez előzetes felszólításra nincs szükség, azt a kötelezettnek önkéntesen kell teljesítenie.

A Törvény természetesen megtartja azt a lehetőséget, hogy a behajtási költségátalány megfizetésére a fizetési késedelembe eső fél nem köteles, amennyiben az erre irányuló igény érvényesítése során a késedelmét kimenti (tehát kizárólag az igény érvényesítése esetén van kimentésre szükség).

Fontos technikai rendelkezést tartalmaz az átmeneti számviteli szabályozás is: akik a korábban alkalmazandó szabályok figyelembevételével a könyveikben kimutatták a behajtási költségátalány miatti kötelezettségeket, azok a Törvény alapján – a jogosult által a hatálybalépésig nem követelt – behajtási költségátalány miatti kötelezettségeiket az egyéb bevételekkel szemben megszüntethetik. Ezzel mentesülhetnek az önellenőrzési kötelezettség alól, mind számviteli, mind adózási szempontból. A Törvény már 2016. március 24-én hatályba lépett annak érdekében, hogy ezek a szabályok még a 2015-re vonatkozó éves beszámolók elkészítése során alkalmazásra kerülhessenek.

Amennyiben tehát behajtási költségátalányra válunk jogosulttá a partnerünk késedelmes fizetése miatt, ne feledjük ennek megfizetésére kifejezetten felhívni a másik fél figyelmét az egy éves jogvesztő határidőn belül, azaz érvényesíteni a követelésünket.

Amennyiben pedig behajtási költségátalány követelésének lehetősége merül fel velünk szemben, akkor praktikusan csak akkor kell ezt teljesítenünk, ha az arra jogosult partnerünk ezt kifejezetten kéri, azaz az 1 éves jogvesztő határidőn túl kifejezett jogosulti lemondó nyilatkozat hiányában is tekinthető akként, hogy mentesültünk a fizetési kötelezettség alól.

Dr. Helembai Gábor, ügyvéd
Knight Bird & Bird Iroda
gabor.helembai@twobirds.com
+36 1 799 2000



Categories: Polgári jog

Tags: , , , , ,

Cookie consent
We use analytics cookies to help us understand if our website is working well and to learn what content is most useful to visitors. We also use some cookies which are essential to make our website work. You can accept or reject our analytic cookies (including the collection of associated data) and change your mind at any time. Find out more in our Cookie Notice.