Egy védjegy kizárólagos jogot biztosít jogosultjának arra, hogy azt gazdasági tevékenysége körében használja. E jog egyik szelete, hogy a védjegy jogosultja bárkivel szemben bitorlási pert indíthat, aki engedélye nélkül használja a védjegyét gazdasági tevékenység keretében. Nem gyakran, de előfordul, hogy két különböző személy egymástól függetlenül szerzett védjegyet ugyanarra vagy nagyon hasonló megjelölésekre.
Mindkét szemben álló fél érdeke érthető: egyikük szerint kizárólagos joga azt jelenti, hogy bárkivel szemben felléphet, aki bitorolja a védjegyét; a másik fél azzal védekezik, hogy saját védjegye szintén kizárólagos használati jogot biztosít, és ha ennek használatától eltiltásra kerülne, akkor azzal saját védjegye kiüresedne.
A korábbi magyar joggyakorlat szerint a saját védjegy ténye kizárta a védjegybitorlást. Az egyik védjegy jogosultjának először töröltetnie kellett a másik védjegyet, csak ezt követően léphetett fel bitorlási igénnyel. Más országok bíróságai ugyanakkor ezzel ellentétes megközelítést alkalmaztak, kimondva, hogy egy korábbi védjegy alapján fel lehet lépni bitorlási igénnyel egy későbbi védjegy jogosultja ellen, akkor is, ha ez utóbbi még nem került törlésre.
Az Európai Unió Bírósága (EUB) egy közösségi védjeggyel kapcsolatos előzetes döntéshozatali ügyben az utóbbi megközelítést alkalmazta. Az EUB szerint két védjegy ütközése esetén a korábbi védjegyről vélelmezendő, hogy előbb teljesíti a lajstromozásához előírt feltételeket, mint a későbbi védjegy. Egy védjegy alapvető funkciója, hogy garantálja a fogyasztók számára az áruk származását. Ez a funkció gyengülne, ha a korábbi védjegy jogosultjának meg kéne várnia a másik védjegy törlését ahhoz, hogy utóbbi jogosultja ellen bitorlási igénnyel felléphessen.
Kérdés, hogy ez a döntés milyen hatással lesz a magyar joggyakorlatra, amely eddig ezzel teljesen ellentétes megközelítést alkalmazott. A Fővárosi Törvényszék egy ideiglenes intézkedéses ügyben nemrég úgy foglalt állást, hogy az EUB döntése felülírja a korábbi magyar gyakorlatot, azaz immáron Magyarországon sem nyújt teljes védelmet egy saját védjegy megléte. Bár ez a döntés még nem jogerős, az ilyen „párhuzamos” védjegyek jogosultjainak érdemes átgondolniuk, hogy a magyar joggyakorlat esetleges változása mennyiben érinti pozíciójukat.
A fenti cikk eredetileg a Világgazdaság 2013. augusztus 6-i számában jelent meg. Elektronikus formában itt olvasható.
A magyar döntésről írtam egy angol nyelvű összefoglalót a MARQUES Class 46 blogba is, ami erről a linkről érhető el.
A hivatkozott előzetes döntéshozatali ügy a C‑561/11. sz. ügyben (“FCI-ügy”) született, az EUB döntése ezen a linken, míg a főtanácsnok indítványa ezen a linken található.
Az FCI-ügyről dr. Vida Sándor írt egy kiváló összefoglalót az Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2013. októberi számába (8. évfolyam 5. szám), amelyben Vida professzor lábjegyzetben hivatkozik a MARQUES Class 46 blogba írt bejegyzésre, ezáltal a fent említett magyar döntésre. Ez a cikk teljes terjedelmében várhatóan 2014 áprilisától lesz elérhető az SzTNH oldalán.
dr. Halász Bálint
ügyvéd
balint.halasz@twobirds.com
Tel.: +36 1 799 2000
Knight Bird & Bird Iroda
Categories: Védjegy
