E-mobilitás: merre és meddig visznek az új szabályok?

A 2020-ban hatályba lépett új szabályozás az elektromobilitás szolgáltatók és töltőberendezés-üzemeltetők részére egyszerűbbé teszi a piacra lépést ugyanakkor rövidtávon kihívásokkal is jár.

Jogszabályi háttér és felkészülési határidő

Az e-mobilitásra vonatkozó jogszabályi rendelkezések a villamos energiáról szóló törvényből és végrehajtási rendeletéből teljes egészében átkerültek a közlekedési törvénybe, és a korábbi e-mobilitás rendeletet is egy új rendelet váltja.

Az új szabályokat több lépcsőben és attól függően kell alkalmazni, hogy a töltőberendezést 2019. október 1-je előtt vagy azt követően telepítették:

A 2019. október 1-je előtt létesített töltőberendezések esetén:

• 2020. július 1-től a korábbi szabályok szerint létesített töltőberendezésre is alkalmazni kell az új szabályokat
• 2020. október 1-ig a MEKH  felülvizsgálja a korábbi engedélyeket
• 2020. december 31.: végső határidő, ezután az új szabályoknak nem megfelelő töltőberendezések engedélyét bevonják

A 2019. október 1-je után létesített töltőberendezések esetén:

• 2019. december 31-ig a szabályokat nem kötelező alkalmazni, illetve  nincs szankció (pl. árjegyzék online feltüntetése)
• 2020. június 30-ig nem kötelező bizonyos szabályokat alkalmazni (pl. felhasználók tájékoztatása)

Szerepkörök szétválasztása

Az új szabályozás szétválasztja az elektromobilitás szolgáltató és az elektromos töltőberendezés üzemeltető szerepét. Előbbi az ügyfél kiszolgálásáért felel, míg utóbbi a készülék telepítését és működését hivatott biztosítani.

A két szerepkört betöltheti ugyanaz a piaci szereplő is, azaz egyszerre üzemeltetőként és szolgáltatóként is megjelenhet, de az üzemeltető átengedheti a szolgáltatás végzésének jogát másnak, illetve saját szolgáltatása mellé beengedhet más szolgáltatókat is az általa üzemeltetett töltőre. Hálózati engedélyes továbbra sem lehet sem elektromos töltő üzemeltető, sem e-mobilitás szolgáltató.

Töltőberendezés üzemeltetés

Az üzemeltetés engedélyköteles tevékenység, amelynek előfeltétele bizonyos, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatalnak (MEKH) megküldött azonosító adatok megadása mellett a töltőberendezés adatkommunikációs modullal és az elszámolási adatok gyűjtéséhez szükséges informatikai rendszerrel való ellátása. Az üzemeltetőnek az elszámolási adatokat a szolgáltató részére – akivel kötelezően szerződéses viszonyban kell állnia, amennyiben nem maga nyújtja a szolgáltatást – továbbítani képesnek kell lennie és megfelelő mérőberendezéssel kell rendelkeznie. Újdonság továbbá, hogy meghatározott – elsősorban az EU-s normákat követő – töltőfejekkel és teljesítménnyel kell rendelkeznie minden töltőpontnak:

• legalább egy Type 2 minimum 3,7 kW és maximum 22 kW-os AC, vagy
• legalább egy Type 2 minimum 22 kW-os AC, vagy
• legalább egy CCS Combo minimum 3,7 kW-os vagy minimum 22 kW-os DC, vagy
• CHAdeMO vagy Tesla Supercharger esetén legalább egy CCS Combo csatlakozó.

Az üzemeltető kötelezettségévé vált, hogy az engedély alapján folyamatosan nyújtsa a szolgáltatását, de annak éves szinten legalább 90%-os elérhetőségét biztosítsa (ez az ún. rendelkezésre állási idő). Ugyancsak az üzemeltetőnek kell    a villamos energiát beszereznie, az elszámolási rendszert üzemeltetnie (amelyet azonban kiszervezhet harmadik személynek), és az eszközöket karbantartania.

Az üzemeltetési engedélytől való kisebb mértékű eltérést csak be kell jelenteni a MEKH felé, de nagyobb léptékű módosítás esetén (pl. 20 db-nál több töltőpont típusának változása) az üzemeltetési engedélyt magát is módosítani kell.

E-mobilitás szolgáltatás

Az e-mobilitás szolgáltatás nem engedélyköteles tevékenység, csupán előzetes bejelentéshez kötött. Az e-mobilitás szolgáltatónak ÁSZF-fel kell rendelkeznie, és meg kell adnia a töltőberendezések műszaki azonosító adatait is a MEKH-nek.

Az e-mobilitás szolgáltatót lényegében ugyanazon kötelezettségek terhelik, mint az üzemeltetőt azzal, hogy a szolgáltató a felhasználó töltőhöz való folyamatos hozzáférését az üzemeltető útján – vele együttműködve – biztosítja. Ez azt is jelenti, hogy valójában közös kötelezettség az e-mobilitás szolgáltatás nyújtása, ami feltételezi, hogy a szolgáltató és az üzemeltető egymással szerződéses jogviszonyt létesít.

Az árszabás és az elszámolás szabályai

A szolgáltató és az üzemeltető az egymás közötti elszámolás feltételeit a közöttük létrejövő szerződésben szabadon rendezhetik. A számla tartalmát azonban már meghatározza az új szabályozás mind a szolgáltató-üzemeltető, mind a szolgáltató-fogyasztó viszonylat tekintetében. A hálózati engedélyes felé történő elszámolást a szabályok nem taglalják.

Az ár meghatározása ésszerű, könnyen és egyértelműen összehasonlítható, átlátható és megkülönböztetéstől mentes módon történhet különösen:

• a töltő fajtája (AC/DC);
• a szolgáltatás igénybevételének ideje vagy betöltött energiára tekintettel;
• ezek együttes alkalmazásával;
• valamint újdonságként bármely más ezektől eltérő további árképzési forma szerint.

Ugyancsak újdonságként az elektromos töltőhely foglalására vonatkozó türelmi idő hosszát meghatározhatják percben, valamint az ezen időszak alatt fizetendő díjat percenként is.

A felhasználók tájékoztatása és védelme

Tájékoztatási kötelezettség terheli a szolgáltatót (vagy ha a szolgáltatást is az üzemeltető látja el, az üzemeltetőt), hogy a saját honlapján, valamint applikációján keresztül közzétegye az ÁSZF-jét, a töltő földrajzi elhelyezkedését, valós idejű hozzáférhetőségére vonatkozó adatokat és a mérőeszköz hitelesítési időpontjának lejártát.

Ezen felül külön, jól látható módon fel kell tüntetni

• a töltőberendezés teljesítményére és típusára,
• a töltőcsatlakozók típusaira vonatkozó adatokat, és
• a töltés ellenértékét.

Telefonos vagy személyes ügyfélszolgálatot is biztosítani kell a rendelkezésre állási idő alatti elérhetőséggel a felhasználók részére, amely tulajdonképpen 24/7, non-stop kötelezettséget jelent a szolgáltató számára.

Merre és meddig visznek az új szabályok?

Érdekes fejlemény, hogy az új szabályok miatt a kizárólag CHAdeMO töltőfejjel rendelkező nyilvános töltőpontok nem engedélyezettek, így azokat a szolgáltatók (többségében Nissan márkakereskedések) kénytelenek voltak bezárni. Ez azért is érdekes, mert 2019 közepén az ilyen csatlakozóval rendelkező elektromos autók adták a teljes magyar elektromos gépjármű állomány 43,6%-át.

Az elektromobilitás terjedésének lényeges tényezője a fogyasztói biztonságérzet és elégedettség erősítése. Ehhez jelentősen hozzájárulhatnak az új szabályozás tájékoztatási és rendelkezésre állási kötelezettségekkel, valamint az ügyfélszolgálattal kapcsolatos előírásai. Szem előtt kell tartani ugyanakkor, hogy ezek a kötelezettségek a szolgáltatók és üzemeletetők oldalán jelentős terhet jelentenek, ami megnehezítheti a nem integrált villamos energia piaci szereplők számára a piacra lépést és a gazdaságos működést.

Az új szabályok adósak maradtak az egységes és/vagy átjárható fizetési és elszámolási platform irányába tett jogalkotói lépésekkel, de bízunk benne, hogy ez sem várat sokáig magára.

Az összefoglaló elkészítésében Sziládi Péter ügyvédjelölt működött közre.

Categories: Automotive, Energiajog

Tags: e-mobilitás, e-mobilitás szolgáltató, elektromos autó, elektromos töltőberendezés üzemeltető, töltőbrendezés, töltőpont