Az Országgyűlés 2022. december 7-én elfogadta a Munka Törvénykönyve (Mt.) és néhány más foglalkoztatási tárgyú törvény módosítását. A módosítások 2023. január 1-én léptek hatályba. Vitathatatlan, hogy az elfogadott Mt. módosítás a legnagyobb gyakorlati jelentőségű és legszéleskörűbb módosítás az Mt. 2012-es hatályba lépése óta.
A Bird & Bird munkajogi csapata egy több részes bejegyzés sorozatban mutatja be a munkáltatók számára legfontosabb változásokat. Az első bejegyzésben a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó szabályok változását vizsgáltuk meg. Ebben a második bejegyzésben a munkáltatói felmondás indokolására és a munkaszerződés módosítására vonatkozó szabályok változását mutatjuk be.
1. A munkáltatói felmondás indoklására vonatkozó új szabályok
A korábbi bejegyzésünkben a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó szabályok változása kapcsán jeleztük, hogy munkaviszony megszüntetése esetén bizonyos esetekben a munkáltatóknak magasabb jogi kockázattal kell szembenézniük és jóval nagyobb odafigyeléssel kell eljárniuk.
Hasonló hatással járnak az alábbiakban bemutatott új szabályok, amelyek lényege, hogy a munkáltatónak – a munkavállaló kérelmére, bizonyos esetekben – akkor is indokolnia kell a felmondását, ha az alapvetően az Mt. alapján nem lenne kötelező. Praktikusan ez azt jelenti, hogy a munkaviszony próbaidő alatt történő megszüntetése, vezető állású munkavállaló, illetve nyugdíjas munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén fokozott figyelemmel kell eljárni a jövőben.
A módosítások alapvetően az EU 2019/1158 és 2019/1152 irányelveiben foglaltak átültetését biztosítják a magyar munkajogi szabályozásba. A hivatkozott irányelvek lehetővé teszik a munkavállalók számára, hogy kiszámíthatóbb és biztonságosabb foglalkoztatási formát kérelmezhessenek (pl. távmunkavégzést, részmunkaidőt stb.), illetve új szabadságformákat vezetnek be a munkavállalók számára (pl. apasági, szülői és gondozói szabadságot). Az irányelvek előírják, hogy védelmet kell biztosítani az ellen, hogy a munkavállalókat az irányelvek által biztosított jogaik gyakorlására hivatkozással elbocsássák. Ennek a védelemnek a biztosítását szolgálják az alábbiakban bemutatott új Mt. rendelkezések.
A munkáltató felmondása esetén főszabály szerint indokolási kötelezettség áll fenn, így ezekben az esetekben a szabályozás korábban is előírta a munkaviszony megszüntetésének munkáltató általi indokolását. Azonban bizonyos esetekben (így a próbaidő időtartama alatt, a nyugdíjasnak minősülő munkavállaló, illetve a vezető állású munkavállaló esetében) a munkáltatót felmondása esetén alapvetően nem terheli indokolási kötelezettség. Ez utóbbi esetkörökben is biztosítani szükséges tehát az irányelvekben foglalt védelmet.
Az Mt. új 64. § (3) bekezdése értelmében a munkáltató – a munkavállaló kérelmére – indokolási kötelesség hiányában is köteles megindokolni a munkaviszony megszüntetésére irányuló jognyilatkozatát, ha a munkavállaló hivatkozása szerint a munkaviszony megszüntetésére a gondozói munkaidő-kedvezmény, az apasági szabadság, a szülői szabadság igénybevétele, az Mt. 128. §-a szerint a gyermek gondozása céljából fizetés nélküli szabadság igénybevétele, vagy a rugalmas illetve kiszámíthatóbb és biztonságosabb munkafeltételek kérelmezése miatt került sor.
A munkavállaló a munkáltató által tett jognyilatkozat indokolását annak közlésétől számított tizenöt napon belül írásban kérheti. A munkáltató az indokolást a kérelem kézhezvételétől számított tizenöt napon belül írásban köteles közölni.
A munkavállaló kérelmére közölt munkáltatói indokolásnak meg kell felelnie az indokolással szemben támasztott követelményeknek, vagyis az Mt. 64. § (2) bekezdése szerinti valós, világos és okszerű indokolás követelményének.
Annak ellenére, hogy a fenti szabályok által érintett esetkörök közül egyesek valószínűleg kis eséllyel fordulnak majd elő a gyakorlatban (pl. a nyugdíjas munkavállaló kis eséllyel fog apasági szabadság vagy szülői szabadság igénybevétele hivatkozni a felmondással kapcsolatban, és valószínűleg a próbaidőn lévő munkavállalók többsége is ritkán fog élni az új jogaival a próbaidő alatt), érdemes „résen lennie” a munkáltatóknak az eddig gyakorlatilag (nem feltétlenül megalapozottan) teljesen kockázatmentesnek tekintett munkaviszony megszüntetések esetében is. Munkaviszony megszüntetése esetén ezekben az esetekben is javasolt lesz előre gondosabban felkészülni és átgondolni, hogy milyen indoklással tudna élni a munkáltató, ha a munkavállaló ez irányú kérelmet terjesztene elő utólag.
2. A munkaszerződés módosítására vonatkozó új szabályok
Az Mt. 61. § (1) bekezdése eddig is tartalmazott arra vonatkozó szabályt, hogy a munkáltatók kötelesek tájékoztatni a munkavállalókat bizonyos kiszámíthatóbb és biztonságosabb foglalkoztatási formákról, így a teljes vagy részmunkaidős munkaviszony, a távmunkavégzés, valamint határozatlan idejű munkaviszony keretében történő foglalkoztatás lehetőségéről. A munkavállalók eddig is kérhették a munkaviszonyuk fentiek szerinti módosítását és a munkáltató köteles volt 15 napon belül írásban reagálni, azonban a munkáltató mérlegelési jogkörében dönthetett és döntését nem volt köteles indokolni.
A megváltozott szabályok alapján azonban a munkáltató a kérelem elutasítása esetén a nyilatkozatát indokolni köteles, továbbá a nyilatkozat jogellenes elutasítása vagy a nyilatkozat elmulasztása esetén a bíróság gyakorlatilag módosítja a munkaszerződést a munkavállaló kérelmének megfelelően. Ezek az új szabályok jelentős hatással lehetnek egyes munkáltatói belső szabályzatokra, stratégiákra, illetve megfelelő felkészülés és stratégia alkotás szükséges arra vonatkozóan, hogy a fenti munkavállalói kérelmeket a munkáltató miként kezelje.
A módosítások alapvetően a 2019/1152 és a 2019/1158 irányelvekben foglaltak átültetését biztosítják a magyar munkajogi szabályozásba.
A 2019/1152 irányelv szerint a biztonságosabb foglalkoztatási formákra való áttérést elő kell segíteni. A munkavállalók számára lehetővé kell tenni, hogy amennyiben az a munkáltatónál rendelkezésre áll, másik, kiszámíthatóbb és biztonságosabb foglalkoztatási formát kérelmezzenek, valamint, hogy a munkáltatótól olyan indokolással ellátott írásos választ kapjanak, amely a munkáltató és a munkavállaló igényeit egyaránt figyelembe veszi.
Az Mt. módosított 61. §-a alapján a munkavállaló a munkaviszony első hat hónapját kivéve, kérheti a teljes munkaidős, vagy részmunkaidős foglalkoztatásra áttérést, távmunkavégzés keretében történő foglalkoztatást, vagy határozatlan idejű álláshelyre való áthelyezést, amennyiben ilyen a munkáltató tájékoztatása szerint elérhető. Ezekben a tárgykörökben a munkavállaló írásban, indokolással ellátva kérheti a munkaszerződése módosítását. Ilyen esetben a munkáltató köteles 15 napon belül, írásban nyilatkozni a kérelemre. A kérelem elutasítása esetén a munkáltató nyilatkozatát – a világosság, valósság és okszerűség követelményeinek megfelelően – köteles indokolni. A kérelem jogellenes elutasítása vagy nyilatkozat elmulasztása esetén a bíróság a munkáltató hozzájáruló nyilatkozatát pótolja, azaz a bíróság gyakorlatilag módosítja a munkaszerződést a munkavállaló kérelmének megfelelően.
Lényeges, hogy a munkavállalók a fenti kiszámíthatóbb és biztonságosabb foglalkoztatási formákat csak akkor jogosultak a fenti jogkövetkezmények mellett kérelmezni, ha az „rendelkezésre áll” a munkáltatónál. Továbbá csak a fenti tárgykörökben kért munkaszerződés módosítás esetén alkalmazandóak a fenti új szabályok. Hangsúlyozandó az is, hogy a fenti jogosultság minden munkavállalót megillet és az nem korlátozódik például csak a gyermekkel rendelkező munkavállalókra.
A fentieken túlmenően a 2019/1158 irányelv értelmében legalább a gyermek nyolcéves koráig biztosítani kell mindkét szülő számára a lehetőséget a rugalmas foglalkoztatás (pl. munkahely, munkarend, részmunkaidő) kérelmezésére, továbbá az erre irányuló kérelem elutasítására írásban indokolással kerülhet sor. E kérelmezési jogosultságot a gondozást végző munkavállaló részére is biztosítani szükséges.
A fentiekkel összhangban az Mt. új rendelkezése alapján a munkavállaló gyermeke nyolcéves koráig és a gondozást végző munkavállaló – a munkaviszony első hat hónapját kivéve – írásban és indoklással ellátva kérheti a munkavégzési hely és a munkarend módosítását, továbbá a távmunkavégzés keretében, illetve a részmunkaidőben való foglalkoztatását.
Ebben az esetben is a munkavállaló indokolt kérelmére a munkáltató 15 napon belül köteles írásban válaszolni. Továbbá, ha a munkáltató elutasítja a kérelmet, úgy azt világos, valós és okszerű indoklással köteles ellátni. A kérelem jogellenes elutasítása vagy a nyilatkozat elmulasztása esetén a bíróság a munkáltató hozzájáruló nyilatkozatát pótolja. A munkavállaló kérelmének elutasítása esetén a bírósági eljárásban a munkaügyi vita keretein kívüli célszerűségi és méltányossági szempontok nem vizsgálhatóak, hanem csak az, hogy a munkáltató által közölt indokolás megfelel-e a világos, valós és okszerű indoklás követelményeinek.
Lényeges, hogy a fenti rugalmas foglalkoztatási formákat a jogszabály értelmében nem csak akkor jogosultak a fenti jogkövetkezmények mellett kérelmezni a gyermekkel rendelkező munkavállalók, ha az „rendelkezésre áll” a munkáltatónál. Mindazonáltal a 2019/1158 irányelv preambuluma értelmében a rugalmas munkafeltételekre irányuló kérelmek elbírálásakor a munkáltatóknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy egyebek mellett figyelembe vegyék a kérelmezett rugalmas munkafeltételek időtartamát, valamint a feltételek biztosításához meglévő forrásaikat és operatív kapacitásukat. A munkáltató számára lehetővé kell tenni a döntést, hogy a munkavállaló rugalmas munkafeltételekkel kapcsolatos kérelmét elfogadja vagy elutasítsa.
Ahogy fentebb említettük, ezek az új szabályok jelentős hatással lehetnek egyes munkáltatói belső szabályzatokra, stratégiákra, így például a távoli munkavégzésre vonatkozó szabályok kialakítására, vagy a határozott idejű, illetve részmunkaidős munkaviszonyokkal kapcsolatos munkáltatói stratégiákra. A munkáltatónak átfogóan – a különböző HR és üzleti szempontokat is figyelembe véve – javasolt előre megvizsgálni azt, hogy a fenti munkavállalói igényeket miként fogja tudni kezelni, mely esetekben van lehetőség a rugalmasság biztosítására, mely esetekben, munkakörökben lehet szükséges az elutasítás és ebben az esetben milyen jogszerű indoklás lenne lehetséges.
Dr. Tarján Zoltán
Szenior ügyvéd
Siegler Bird & Bird Ügyvédi Iroda
Categories: Munkajog
