A közelmúltban számos helyen felröppent a hír, mely szerint 2016. május 20-tól Magyarországon kizárólag márkajelzés nélkül lehet forgalomba hozni dohánytermékeket, azaz a változás nyomán minden dohánytermék külseje azonos lesz.
Utánajártunk a dohánytermékek csomagolására vonatkozó várható magyarországi szabályozás változásának, amely sem az Európai Unióban sem a világon nem tekinthető egyedülállónak. Érthető módon a “plain packaging” nem örvend nagy népszerűségnek a dohányipari vállalatok és a dohánytermékek brand-jogosultjai között, azonban a védjegyjogi szakmai szervezetek, így például az International Trademark Association körében is heves ellenérzést vált ki.
Kitekintés
A világon elsőként Ausztrália vezette be a márkasemleges cigarettacsomagolást 2012-ben. Az Ausztrál Legfelsőbb Bíróság a dohányipari vállalatok számára kedvezőtlen döntést hozott, a közegészségügyi érveket a védjegyjog elé helyezve.
A brit parlament – Írország után a másodikként Európában – 2015. márciusban hagyta jóvá a jövőre hatályba lépő márkasemleges csomagolásról rendelkező jogszabályt.
Franciaországban 2015. április 3-án döntött a parlament, 2016 májusától szintén bevezetésre kerül az új csomagolási szabályozás.
A szabályozás háttere
A változások jogszabályi háttere az Európai Parlament és a Tanács a tagállamoknak a dohánytermékek és kapcsolódó termékek gyártására, kiszerelésére és értékesítésére vonatkozó törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései közelítéséről és a 2001/37/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2014. április 3-i 2014/40/EU Irányelve. Az Irányelv alapján a tagállamok maguk dönthetnek az abban foglaltak bevezetéséről.
2015. július 20-án, Párizsban tíz állam, köztük Magyarország is megállapodott a márkasemleges cigarettacsomagolások alkalmazásáról a dohányzás népszerűségének csökkentése érdekében. A kezdeményezésben Magyarországon kívül Franciaország, a Dél-afrikai Köztársaság, Ausztrália, Írország, Norvégia, Új-Zéland, Nagy-Britannia, Svédország és Uruguay vesz részt.
A szabályozás bevezetésével kapcsoltban jelenleg az Európai Bíróság előtt, a Philip Morris International (PMI) és a British American Tobacco (BAT) által a brit kormány ellen indított alapeljárásban kezdeményezett előzetes döntéshozatali eljárás (C-547/14.) is folyamatban van.
A 2014. május 19-én hatályba lépett Irányelv megalkotásának célja a dohánytermékekre vonatkozó nemzeti jogszabályok harmonizálása, ezáltal a dohánytermékek belső piacának zavartalan működése.
Az Irányelv által bevezetett legjelentősebb változások:
- a jellegzetes ízesítésű (köztük a mentolos) dohánytermékek betiltása,
- az egészségvédő figyelmeztetéseknek a dohánytermékek csomagolásának 65 százalékát kell kitölteniük,
- a tagállamok megtilthatják a dohánytermékek határon átnyúló távértékesítését, valamint
- közegészségügyi megfontolásból további követelményeket vezethetnek be dohánytermékek csomagolásának egységesítésére.
Az uniós szintű jogalkotási fellépés a WHO 2003. májusi Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének a végrehajtásához is szükséges, amelynek rendelkezései az Unióra és tagállamaira nézve kötelezőek.
Az Irányelv ugyan explicit módon nem mondja ki a márkajelzés nélküli forgalmazás követelményét, azonban annak 10. cikke a minimumkövetelményeket meghatározza.
Közegészségügy és védjegyjog
A márkasemleges csomagolás érvei és ellenérvei között két fő területet is érintenek: a közegészségügyet és a védjegyjogot.
Ahogyan az áruforgalomban és kereskedelemben általánosan megszokott, a dohánytermékek gyártói is kisebb-nagyobb védjegyportfóliókkal rendelkeznek annak érdekében, hogy termékeik – az azokon elhelyezett védjegyek által – csak hozzájuk köthetőek és egyúttal más dohánygyárak termékeitől határozottan megkülönböztethetőek legyenek.
A védjegyjogosultak számára a védjegyek által biztosított jogok megszerzése, fenntartása, érvényesítése és nem utolsó sorban a védjegyek piaci pozíciójának megteremtése tetemes anyagi befektetéssel jár, amelyek az új szabályozás tükrében részben feleslegessé is válhatnak.
A plain packaging létjogosultságát illetően a védjegyekre és azok használatára vonatkozó, alkalmazandó nemzetközi és közösségi jogszabályok sem szolgálnak határozott iránymutatással.
A TRIPS (Trade Related Aspects of Intellectual Property Rights) Egyezmény, a legátfogóbb szellemi tulajdonjoggal foglalkozó nemzetközi egyezmény (Magyarországon kihirdette az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított, a Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény és mellékleteinek kihirdetéséről szóló 1998. évi IX. törvény) 20. cikke az alábbiakat mondja ki:
“A védjegy kereskedelmi használata indokolatlanul nem köthető külön követelményhez, mint például a más védjeggyel történő használat, különleges formában történő használat, vagy a védjegynek valamely vállalkozás áruinak vagy szolgáltatásainak más vállalkozás áruitól vagy szolgáltatásaitól való megkülönböztető képességét hátrányosan befolyásoló módon történő használat. Ezen rendelkezés nem zárja ki olyan követelmény előírását, hogy az árukat vagy szolgáltatásokat előállító vállalkozást azonosító védjegy a szóban forgó vállalkozás meghatározott áruinak vagy szolgáltatásainak megkülönböztető védjegyével együtt, de nem ahhoz kapcsolva, használják.”
Ugyanakkor az Egyezmény alapelvei között a következő kitétel is szerepel:
“A Tagok nemzeti törvényeik és szabályozásuk megalkotásakor és módosításakor a közegészség és a közélelmezés védelméhez szükséges és olyan intézkedéseket alkalmazhatnak, amelyek a társadalmi-gazdasági és műszaki fejlődéshez létfontosságú ágazatokban a közérdeket előmozdítják, feltéve, hogy ezek az intézkedések a jelen Megállapodás rendelkezéseivel összhangban vannak.”
Az új szabályozás mellett szól, hogy sem a TRIPS Egyezmény sem a Közösségi Védjegyrendelet explicit nem mondja ki, hogy a védjegyjogosultnak joga van használni a védjegyét, a rendelkezések arra jogosítják fel, hogy másokat eltiltson védjegyének használatától.
Ellenben az Európai Bíróság több döntésében megjelenik – mint a Közösségi Védjegyrendeletben kifejezetten ki nem mondott, de magától értetődő, a szabályozást átható alapelv -, hogy a védjegyjog biztosítja a jogot a védjegy lajstromozott formában történő használatára.
Ezt a megközelítést erősíti meg a Közösségi Védjegyrendelet 51. cikke (1) bekezdés a) pontja. Amely alapján meg kell állapítania védjegyoltalom megszűnését, ha a védjegyjogosult a védjegy tényleges használatát a Közösségben megszakítás nélkül öt éven át elmulasztja és a mulasztást kellőképpen nem igazolja.
A védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi 11. törvény (Védjegytörvény) a Közösségi Védjegyrendeletben foglaltakhoz hasonló szabályokat állapít meg. A Védjegytörvény 12. § (1) bekezdése szerint “a védjegyoltalom alapján a védjegyjogosultnak kizárólagos joga van a védjegy használatára.”
A magyar Védjegytörvény 18. § (1) bekezdésében és 34. § (1) bekezdésében, mintegy védjegyhasználati kötelezettségként kifejezetten megjelenik a használat hiánya miatti megszűnés megállapításának szankciója:
18. § (1) Ha a védjegyjogosult a lajstromozástól számított öt éven belül nem kezdte meg belföldön a védjegy tényleges használatát az árujegyzékben szereplő árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban, vagy ha az ilyen használatot öt éven át megszakítás nélkül elmulasztotta, a védjegy oltalmára alkalmazni kell az e törvényben előírt jogkövetkezményeket [4. § (3) bek., 5. § (2) bek. b) pont, 30. § d) pont, 33. § (2) bek. a) pont, 34. §, 61/E. §, 73. § (2) bek.], kivéve, ha a védjegyjogosult a használat elmaradását kellőképpen igazolja.
34. § (1) A védjegyoltalom a használat hiánya miatt teljeskörűen vagy az árujegyzékben meghatározott egyes áruk vagy szolgáltatások tekintetében részlegesen szűnik meg, attól függően, hogy a védjegyhasználat elmulasztása az árujegyzék egészét vagy csak az abban meghatározott áruk vagy szolgáltatások egy részét érinti.
Mivel a dobozokon kizárólag egységes betűtípussal, és egységes méretben szerepelhetnek a márkanevek, “elveszítve” ezáltal megkülönböztető és eredetjelző funkciójukat, előfordulhat az az eset is, hogy egy korábban kizárólag ábrás védjegyként lajstromozott megjelölést ezt követően “szóvédjegyként” kell használjanak, mely adott esetben sérülékennyé teszi az ábrás védjegyeket a használat hiánya miatti megszűnés veszélyének.
A márkasemleges csomagolás bevezetése számos további védjegyjogi kérdést vet fel, így többek között azt is, hogy a védjegyhasználat módját meghatározó kogens jogszabály előírása kielégíti-e a kellőképpen igazoltság követelményét; vagy hogy a dohánytermékeket jelző védjegyekkel szemben a Közösségen belül – tekintettel a tagállamok plain packagingre vonatkozó eltérő szabályozására – érvényesül-e az egyenlő bánásmód elve.
A plain packaging a védjegyjogok érvényesítését, azaz harmadik személyekkel szembeni fellépést is megnehezíti. A dohánytermékek csomagolása során a védjegyjogosultak várhatóan nem tudnak olyan egyéni, adott esetben a védjegy részét képező megjelölést, betütípust, mintát, színt stb. alkalmazni, amely a termékek hamisítását megnehezíti, illetve a védjeggyel ellátott hamisított termékek felismerését megkönnyíti.
Várható hazai szabályozás
Az Irányelv ugyan explicit módon nem mondja ki a márkajelzés nélküli forgalmazás követelményét, a Magyarországon hatályba lépő rendelkezések azonban az Irányelv szabályainál szigorúbb feltételeket terveznek megállapítani.
A nemdohányzók védelméről és a dohánytermékek fogyasztásának, forgalmazásának egyes szabályairól szóló 1999. évi XLII. törvény 6. § (1) bekezdése alapján “Dohányterméket forgalomba hozni csak abban az esetben lehet, amennyiben minden csomagolási egysége és gyűjtőcsomagja megfelel az e törvény végrehajtására kiadott kormányrendeletben foglalt előírásoknak.”
Ugyanezen törvény 6/A. §-ának 2016. május 20-tól hatályos szövege az alábbiak szerint rendelkezik, azaz a kifejezetten tiltott elemek és megoldások közé tartoznak majd a védjegyek:
“(1) A csomagolási egység és a gyűjtőcsomagok címkézése, valamint maga a dohánytermék nem tartalmazhat olyan elemet vagy megoldást, amely:
a) a dohányterméket annak jellemzői, egészségügyi hatásai, veszélyei vagy a kibocsátások tekintetében téves benyomást keltő módon reklámozza, illetve ilyen módon annak fogyasztására ösztönöz; a címkék nem tartalmazhatnak a dohánytermék nikotin-, kátrány- és szén-monoxid-tartalmára vonatkozó információt;
b) azt sugallja, hogy egy adott dohánytermék kevésbé káros, mint más dohánytermékek, vagy a füst egyes káros összetevői hatásának csökkentését célozza, vagy annak vitalizáló, energizáló, gyógyító, fiatalító, természetes, organikus jellemzői vannak, vagy más egészségügyi vagy életmódbeli előnyökkel jár;
c) ízre, illatra, ízesítőanyagra vagy más adalékanyagra, illetve ezek hiányára a fogyasztók megtévesztésére alkalmas módon utal;
d) élelmiszerre vagy kozmetikai termékre emlékeztet;
e) azt sugallja, hogy egyes dohánytermékek biológiai úton könnyebben lebomlanak vagy más környezeti előnyökkel bírnak.
(2) A csomagolási egység és a gyűjtőcsomagok nem sugallhatnak gazdasági előnyt olyan nyomtatott kuponok alkalmazásával, amelyek kedvezményeket vagy ingyenes terjesztést kínálnak, illetve egyet fizet, kettőt kap vagy más hasonló jellegű ajánlatot tartalmaznak.
(3) Az (1) és (2) bekezdés alapján tiltott elemek és megoldások közé a következők tartoznak: szövegek, szimbólumok, nevek, védjegyek, képi vagy más jelölések, valamint az ezekhez hasonló más megjelölések.“
Az Európai Unióban márkasemleges csomagolás tekintetében egyelőre még nem született jogerős döntés, de bizonyos, hogy az Európai Unió Bíróságának döntései nagy hatással lesznek a tagállamok, így Magyarország jogalkotására és joggyakorlatára is, így nagy várakozással fogadjuk a további fejleményeket.
dr. Kövecses Bettina, ügyvéd
Knight Bird & Bird Iroda
bettina.kovecses@twobirds.com
+36 1 799 2000
