2019. január 1-jén hatályba léptek a Munka Törvénykönyvének („Mt.”) sokat bírált rendelkezései. A módosítások elsősorban a túlóra, azaz a rendkívüli munkaidő, valamint a munkaidőkeret felső határának emelésével foglalkoznak. Az Mt. módosításának kritikusai következesen csak „rabszolgatörvényként” hivatkoznak az új szabályokra, melyeket nem csak jogi oldalról érte több kritika.
A bevezetőben kiemeljük, hogy az OECD adatai szerint a magyar munkavállalók átlagosan már eddig is több munkaórát dolgoztak le, mint számos nyugati szomszédaik. A magyar munkavállalók 2017-ben átlagosan 1740 órát, míg az osztrák munkavállalók átlagosan 1487 órát dolgoztak le. Ennek ellenére a magyar munkavállalók átlagosan fele annyi pénzt vittek haza.
Mit jelentenek az új túlóra szabályok?
Főszabályként a munkáltató továbbra is évente legfeljebb 250 órának megfelelő túlórát rendelhet el. Amennyiben ezt kollektív szerződés lehetővé teszi, úgy a túlóra éves felső 300 óra. Az Mt. módosítása értelmében a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodása alapján a munkáltató a 250 órán felül további 150 óra túlórát rendelhet el évente. Amennyiben kollektív szerződés van hatályban a munkáltatónál, úgy a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodása alapján a 300 órán felül a munkáltató további 100 óra túlórát rendelhet el évente. Az Mt. módosítását ért kritikák ellenére kiemeljük, hogy a 400 órás túlórakeret összhangban van a vonatkozó Európai Uniós szabályozással és nem is tekinthető egyedülállónak: szintén 400 óra az éves túlóra mértéke Szlovákiában, míg Lengyelországban évente 416 óra túlóra rendelhető el a jogszabályi feltételek fennállása esetén. A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy összességében EU átlagban magasnak tekinthető a 400 órás felső határ: Belgiumban például az éves túlóra felső határa 100 óra, melynek elrendeléséhez szükség van a munkavállalók hozzájárulására is, míg Csehországban éves szinten 150 óránál több túlórára csak a vezető állású munkavállalók kötelezhetőek.
Önkéntesnek tekinthető-e a munkavállaló túlórára vonatkozó megállapodása?
A túlórakeret emelésére kizárólag a munkáltató és a munkavállaló írásbeli megállapodása alapján van lehetőség. Felmerül azonban a kérdés, hogy a munkaviszony alá-fölérendeltségi jellegére tekintettel a munkavállaló részéről önkéntesnek tekinthető-e egy ilyen megállapodás? A kérdés eldöntéséhez érdemes segítségül hívni az adatvédelmi jog azon alapelvét, mely szerint a munkáltató erőfölénye miatt a munkavállalók szinte soha nincsenek olyan helyzetben, hogy hozzájárulásukat önkéntesen adják meg, tagadják meg vagy vonják vissza. Az Mt. módosításának kritikusai attól tartanak, hogy a munkavállalók rá lesznek kényszerítve arra, hogy aláírják az önként vállalt túlórára vonatkozó megállapodást. Így az illetékes hatóságok feladata lesz annak ellenőrzése, hogy az ilyen megállapodásokat a felek jogszerűen kötik meg, azaz érvényesek-e.
Kizárható-e kollektív szerződésben az önként vállalt túlórára vonatkozó megállapodás megkötése?
Azaz megvédheti-e a szakszervezet a munkavállalókat az esetlegesen elhamarkodott döntéseiktől? Az Mt. szerint a kollektív szerződés az új túlóraszabályoktól kizárólag a munkavállaló javára térhet el. Kérdéses, hogy a kollektív szerződés kizárhatja-e a munkavállalók azon jogát, hogy kétoldalú megállapodást kössenek a munkáltatóval az önként vállalt túlóra tekintetében. E körben azt kell vizsgálni, hogy mi minősül a munkavállaló javára való eltérésnek. A többségi álláspont szerint a munkavállalók egészsége valamint a munkabiztonság megóvásának érdeke a munkavállaló javára való eltérésnek minősül, ezért jogszerűen kizárható vagy korlátozható kollektív szerződésben az önként vállalt túlórára vonatkozó megállapodás megkötése.
Mit jelentenek a munkaidőkeretre vonatkozó új szabályok?
A munkaidőkeret a munkaszerződés vagy a kollektív szerződés által meghatározott időszak, melynek során a munkavállaló munkaideje átlagolható. Főszabályként a munkaidőkeret időtartama legfeljebb négy hónap vagy tizenhat hét lehet. Az Mt. módosítás értelmében a munkaidőkeret tartama kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb 36 hónap lehet, amennyiben azt objektív, műszaki vagy munkaszervezéssel kapcsolatos okok indokolják. A korábbi szabályozás értelmében a munkaidőkeret felső határát kollektív szerződés legfeljebb 12 hónapban határozhatta meg. Összehasonlításként kiemeljük, hogy a munkaidőkeret felső határa szinte valamennyi EU tagállamban legfeljebb 12 hónap. Kivétel ez alól a francia szabályozás, melynek értelmében a munkaidőkeret tartama 3 évre emelhető, mely esetben azonban további rendelkezések biztosítják a munkavállalók védelmét a tisztességtelen munkáltató eljárással szemben. Ebben az értelemben az új magyar munkaidőkeret szabályozás egyedinek tekinthető.
A 36 hónapos munkaidőkeret összhangban van-e az EU szabályozással?
Több szakértő is kiemeli, hogy a 36 hónapos munkaidőkeret vélhetőleg ellentétes a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló EU irányelvvel. Az irányelv szerint a referencia-időszak (azaz a munkaidőkeret) nem haladhatja meg a 12 hónapot tekintettel arra is, hogy a heti munkaidő maximuma (ideértve a túlórát is) 48 óra lehet. A magyar jogalkotó által bevezetett szabályozás értelmében a beosztás szerinti heti munkaidő nem haladhatja meg a 48 órát, mely szabálynak 36 hónapos munkaidőkeret esetében 12 hónap átlagában kell megfelelni. A jogalkotó tehát kreatív módon próbálja elérni, hogy az Mt. módosítása ne sértsen EU jogot. A többségi álláspont szerint azonban ez a fajta érvelés az Európai Unió Bírósága előtt valószínűleg nem állná meg a helyét és az irányelv által a munkaidőkeret felső határaként bevezetett 12 hónapot ilyen módon nem lehet tovább növelni.
Dr. Tarján Zoltán ügyvéd és dr. Laribi Karim ügyvédjelölt
zoltan.tarjan.@twobirds.com
karim.laribi@twobirds.com
T: +36 1 301 8900
Categories: Munkajog