Mt. módosítás: változnak a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó szabályok, ezért a munkáltatónak még körültekintőbben kell eljárnia a munkaviszony megszüntetése során

Az Országgyűlés 2022. december 7-én elfogadta a Munka Törvénykönyve (Mt.) és néhány más foglalkoztatási tárgyú törvény módosítását. Vitathatatlan, hogy az elfogadott Mt. módosítás a legnagyobb gyakorlati jelentőségű és legszéleskörűbb módosítás az Mt. 2012-es hatályba lépése óta.  Az új szabályok 2023. január 1-én lépnek hatályba, így kevés idő biztosított a felkészülésre.

A Bird & Bird munkajogi csapata egy több részes bejegyzés sorozatban mutatja be a munkáltatók számára legfontosabb változásokat. Ebben az első bejegyzésben a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó szabályok változását vizsgáljuk meg, amely az egyik legnagyobb hatással bíró változás lesz a munkáltatók számára.

Mindazonáltal már most hangsúlyozzuk, hogy számos további nagy jelentőségű változásra kell majd felkészülni, melyeket a következő bejegyzésekben mutatunk be. Ide tartoznak különösen az alábbiak:

  • A munkáltatóknak bizonyos esetekben – a munkavállaló kérésére – akkor is meg kell indokolnia a munkaviszony megszüntetését, ha arra egyébként a törvényi szabályok alapján nem lenne köteles (így pl. próbaidő alatt vagy nyugdíjas vagy vezető állású munkavállaló esetében).
  • A munkavállalók jogosultak lesznek arra, hogy kiszámíthatóbb és biztonságosabb foglalkoztatási formát kérelmezzenek (pl. részmunkaidőt, távmunkavégzést) és ezen kérelmüket a munkáltatók csak megfelelően indokolt nyilatkozattal utasíthatják el.
  • A munkáltató írásbeli tájékoztatási kötelezettségének tartalma kibővül és a tájékoztatás megtételre vonatkozó határidő rövidül. Tehát az Mt. 46. § szerinti tájékoztatót minden munkáltatónak frissítenie kell.
  • Új, illetve átalakított szabadsági formákat vezet be a módosítás (pl. apasági és szülői szabadság), amelyek bizonyos esetekben visszamenőlegesen is alkalmazandóak, így például azoknál is, akiknek a gyermekei 2022. augusztus 2. napja után születtek. Az új szabadság szabályok szükségessé tehetik munkáltatói belső szabályzatok módosítást is.

1. A joggal való visszaélés tilalmának változása és annak jelentősége

A joggal való visszaélés tilalma az Mt. alapelvi jelentőségű rendelkezése, amely mind a munkavállaló, mind a munkáltató számára a munkaviszony egészét átható általános magatartási követelményt határoz meg. Az Mt. 2023 januárjától hatályos módosításai közül a joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó anyagi jogi és eljárásjogi szabályok változása különösen nagy gyakorlati jelentőséggel bír majd.

A szabályok változása elsődlegesen a munkaviszony megszüntetése körében hoz fontos újdonságokat és alapvetően a munkavállalók számára kedvezőbb bizonyítási és igényérvényesítései előírásokat jelent. A munkaviszony megszüntetésének jogellenessége miatt indított munkaügyi perek jelentős hányadát a munkavállalók indítják meg, ezért a munkáltatóknak a korábbinál is körültekintőbben kell majd eljárniuk annak érdekében, hogy ne tegyék ki magukat a jogellenes munkaviszony megszüntetés miatti munkaügyi perek, és ennek következtében bizonyítási nehézségek és jelentősebb anyagi kitettség kockázatának.

2. A joggal való visszaélés tilalmának jelenlegi szabályozása

A szemléletesebb ismertetés érdekében először röviden bemutatjuk, hogy a munkavállalók tipikusan milyen pereket indítanak meg a munkáltatók ellen a megszüntetés állítólagos jogellenessége miatt. Az alábbiakban a jogellenes megszüntetés miatt indított munkaügyi pereket három csoportba osztjuk aszerint, hogy miben áll az állítólagos jogellenesség oka, melyik felet terheli a perben a bizonyítás és milyen anyagi kitettséggel járhat egy esetlegesen valóban jogellenes megszüntetés a munkáltató szempontjából. Fontos hangsúlyozni, hogy az esetek többségében az alábbiak keveredhetnek is, ugyanis a munkavállalók tipikusan számos körülményre hivatkoznak az állítólagos jogellenesség körében.

a) A jogellenes megszüntetés „klasszikus” esete

A jogellenes megszüntetés „klasszikus” alapesetében a munkavállaló azt állítja, hogy a megszüntető nyilatkozat nem felel meg a valósság, világosság és/vagy okszerűség követelményének. Amennyiben például az átszervezésére alapított felmondás esetében a munkavállaló arra hivatkozással támadja meg a felmondást bíróság előtt, hogy valójában a munkáltatónál tényszerűen nem került sor átszervezésre vagy arra ugyan sor került, de az az ő munkakörét valójában nem érinti, úgy a jogellenes megszüntetés ilyen „klasszikus” alapesetét tárgyalja a bíróság.

Az ilyen perekben az Mt. rendelkezései alapján a megszüntető nyilatkozat valósságát, világosságát és okszerűségét a nyilatkozattevő félnek, azaz az esetek döntő többségében a felmondást közlő munkáltatónak kell bizonyítania.

b) Jogellenes megszüntetés a joggal való visszaélés tilalmának megsértése miatt

A munkavállaló azonban azt is állíthatja, hogy bár a felmondás formálisan jogszerű volt, a munkaviszony megszüntetésének valójában volt valamilyen jogszerűtlen mögöttes oka. Az ilyen esetre példa lehet az, ha a munkavállaló azt állítja, hogy a formálisan a munkavállaló teljesítményére alapított felmondás mögöttes oka az, hogy a közvetlen vezetőjével munkahelyi konfliktusba keveredett és bosszúból szüntették meg a munkaviszonyát.

A jelenleg hatályos szabályok értelmében tulajdonképpen ezek a perek a legnehezebbek a munkavállaló szempontjából. Ekkor ugyanis a mögöttes ok bizonyításának terhe a munkavállalót terheli, aki azonban az esetek döntő többségében a perindításkor már kevés olyan bizonyítéknak van a birtokában, ami előmozdíthatná a keresete sikerességét.

c) Jogellenes megszüntetés az egyenlő bánásmód megsértése miatt

Végül, a munkavállaló azt is állíthatja, hogy a megszüntetés mögöttes oka az egyenlő bánásmód megsértésének tilalmába ütközik. A diszkriminációtilalom megsértésére alapított munkaügyi perek esetében az állítólagos jogellenesség alapja az, hogy a munkáltató a munkavállaló valamilyen védett tulajdonságával összefüggésben szüntette meg a munkaviszonyt. Így például ebbe a körbe tartozik, ha a munkáltató valójában a munkavállaló valós vagy vélt szexuális irányultsága, vallási meggyőződése, neme, kora, faji hovatartozása stb. miatt szünteti meg a munkaviszonyt, például átszervezésre alapított felmondásnak álcázva.

Az ilyen perekben a munkavállalónak kizárólag azt kell valószínűsítenie, hogy hátrányt szenvedett és védett tulajdonsággal rendelkezett a jogsértéskor. Ezzel szemben a munkáltatónak azt kell bizonyítania, hogy a munkavállaló által valószínűsített körülmények nem álltak fenn vagy egyébként az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagy azt nem volt köteles megtartani.

Fontos különbség a fenti a) és b) ponthoz képest, hogy amennyiben a megszüntetés az egyenlő bánásmód megsértésének tilalmába ütközik, úgy a munkavállaló kérheti a munkaviszony helyreállítását is a bíróságtól. Ez a munkáltató szempontjából praktikus, munkaszervezési okból is nehézséget okozhat. Azonban ennél is fontosabb lehet, hogy ilyen esetben nem érvényesül a munkavállaló elmaradt jövedelem címén keletkezett kárának megtérítésére vonatkozó 12 havi távolléti díjban meghatározott felső korlát. A munkáltató anyagi kitettsége tehát ilyen esetben jelentősen magasabb, mint a jogellenes megszüntetés klasszikus esetében vagy a jelenleg hatályos szabályok szerinti joggal visszaélés esetén.

3. A joggal való visszaélés tilalmára vonatkozó új szabályok lényege

A 2023 januárjától hatályos új Mt. szabályok két körben hoznak jelentős változást a joggal való visszaélés tilalma körében.

Egyrészt, a munkavállalónak kedvező módon változnak a bizonyítási szabályok. A joggal való visszaéléssel okozott jogellenes megszüntetés miatti jogvitákban a jövőben az igényérvényesítő fél (jellemzően a munkavállaló) bizonyítja a tilalom megsértésének alapjául szolgáló tényt, körülményt és a hátrányt. Ezzel szemben a jog gyakorlója (jellemzően a munkáltató) bizonyítja, hogy a másik fél által bizonyított tény, körülmény és a hátrány között okozati összefüggés nem áll fenn.

Látható tehát, hogy a jelenlegi szabályok alapján a munkavállalót terhelő bizonyítási teher a jövőben felpuhul, a bizonyítási teher megosztására kerül sor. Az új bizonyítási szabályok az egyenlő bánásmód megsértésére alapított igények bizonyítási szabályaihoz hasonlítanak majd, egy lényeges különbséggel. Az egyenlő bánásmód megsértésével ellentétben a munkavállalót a joggal való visszaélés tilalmának megsértése körében nem csak valószínűsítési, hanem az ennél magasabb fokú „bizonyítottságot” megkövetelő bizonyítási kötelezettség terheli majd.

Másrészt a joggal való visszaélés tilalmába ütközésre hivatkozás esetében – az egyenlő bánásmód megsértéshez hasonlóan – a jövőben a munkavállaló azt is kérheti, hogy a munkaviszonyt állítsa helyre a bíróság. Ez azt jelenti majd, hogy a joggal való visszaélés tilalmával kapcsolatos perek esetében sem fog érvényesülni az a korlátozás, hogy a munkavállaló a jogellenes megszüntetés eredményként legfeljebb 12 havi távolléti díj összegét követelheti elmaradt jövedelem címén kártérítésként. Így tehát, különösen az olyan esetekben, amikor a munkavállaló hosszú időn keresztül nem helyezkedik el vagy a peres eljárás elhúzódik, a munkáltatók igen jelentős összegű kártérítési követelésekkel nézhetnek majd szembe.

Az új szabályok a munkavállalót sem mentesítik a bizonyítás kötelezettség alól. Abban az esetben azonban, ha az eljáró bíróság a munkavállaló – mint „gyengébb” fél – érdekeinek szem előtt tartása okán „munkavállaló-barát” módon, rugalmasan kezeli ezen bizonyítási kötelezettséget, az egészen odáig vezethet, hogy a munkavállalók, próba-szerencse alapon, mondvacsinált okokra hivatkozással próbálják felsrófolni a peres követelésük összegét. Így pedig a volt munkáltatókat egy jelentősebb anyagi kitettséggel fenyegető munkaügyi perbe tudják kényszeríteni.

A jogalkotó célja minden kétséget kizáróan a munkavállalókat megillető védelem észszerű mértékű emelése volt (összhangban egyes átültetésre kerülő uniós irányelvek rendelkezéseivel), és ez adott esetben indokolt is lehet a joggal való visszaélés tilalmának alapelvi jelentősége miatt. Mindazonáltal a fentiek következtében reális esélye lehet annak, hogy a jövőben jelentősen emelkedni fog a joggal való visszaéléssel kapcsolatban a munkavállalók által indított munkaügyi perek száma. A bíróságok hozzáállásának és gyakorlatának nagy jelentősége lesz abban, hogy a jogalkotó által választott új szabályozás betölti e kívánt célt és az észszerű, illetve kiszámítható helyzetet teremt-e a munkáltatók számára.

4. Összegzés

Összegezve tehát a munkáltatóknak még inkább „résen kell lenniük” a munkaviszony megszüntetése során. Egy esetleges későbbi munkaügyi perre tekintettel eddig is erősen javasolt volt minden olyan tényről és körülményről írásbeli dokumentációt készíteni, amely a munkaviszony megszüntetését megalapozza és a perben bizonyítékként felhasználható. Ez a jövőben még inkább így lesz, különösen olyan munkavállalók esetében, akiknél a munkáltató már előre sejti, hogy egy esetleges megszüntetést követően a munkavállaló nem fogja szó nélkül hagyni a felmondást. Különösen tehát az olyan esetekben, ahol eleve adott valamilyen konfliktus a munkáltató és a munkavállaló között, a munkaügyi peres kitettségre fokozottan érdemes figyelemmel lenni a munkaviszony megszüntetése során.

Az új szabályokat a 2023. január 1-jét követően közölt jognyilatkozatokra, felmondásokra, valamint az ezen időpontot követő jogsértések miatt indult ügyekben kell alkalmazni. Így tehát a 2022. december 31-ig közölt megszüntető nyilatkozatok miatt indult munkaügyi perekben még a jelenleg hatályos szabályok lesznek irányadók.

Szerzők:

Dr. Tarján ZoltánDr. Laribi Karim
szenior ügyvédügyvéd


Categories: Munkajog

Tags: , ,

Cookie consent
We use analytics cookies to help us understand if our website is working well and to learn what content is most useful to visitors. We also use some cookies which are essential to make our website work. You can accept or reject our analytic cookies (including the collection of associated data) and change your mind at any time. Find out more in our Cookie Notice.