Küszöbön áll a prémium sportközvetítési és filmes jogok értékesítésének EU joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálata. Az Európai Bizottság szerint az említett jogok tagállamonként történő kizárólagos értékesítése – az EU céljaival szöges ellentétben – mesterségesen felosztja az egységes európai piacot. Bár a hivatalos megerősítés még várat magára, médiahírek szerint a Bizottság hamarosan bejelentheti a formális eljárás megindítását.
A sportközvetítési jogok, továbbá a Hollywood-i kasszasiker filmek esetében hosszú ideje alkalmazott szerződéses struktúra lényege, hogy a jogtulajdonosok (mint pl. az angol Premier League, a német Bundesliga, ill. a Sony Pictures Entertainment vagy a 21st Century Fox) a közvetítési és filmes jogokat egy meghatározott területen (döntő többségében egy tagállamban), időtartamban, platformon vagy platformsemleges alapon a felhasználással kapcsolatban a jogot megszerző médiaszolgáltató(k) részére abszolút kizárólagosságot biztosítva adják át.
Összességében ez a modell ahhoz vezet, hogy egyrészt adott időszakban, térben és platformon csak az érintett médiaszolgáltató sugározhatja a szerződésben meghatározott sporteseményeket vagy filmeket, másrészt a médiaszolgáltató a megszerzett jogait a szerződésben meghatározott területen kívül nem adhatja tovább, ilyen fogyasztókkal előfizetői szerződést sem köthet, ill. a műsorok szerződéses területen kívüli megtekintését (pl. kódolás, dekóderek eladásának korlátozása vagy geo-blocking útján) a médiaszolgáltatóknak meg kell előzniük. Hatásában tehát az EU által megteremteni kívánt egységes piac az országhatárok mentén felosztásra kerül.
Bár a Bizottság és az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata már több alkalommal vizsgálta a kizárólagossági klauzulákat és a kapcsolódó értékesítési módszereket (lásd különösen UEFA Bajnokok Ligája, Bundesliga és Premier League, valamint a Coditel ügyeket, illetve az alább bemutatandó Murphy ítéletet), azok megítélése versenyjogi szempontból mindmáig inkább bizonytalan. Médiainformációk szerint a Bizottság a vizsgálat megindításával egyszer és mindenkorra eldöntené, hogy az ilyen abszolút jellegű kizárólagossági klauzulák összhangban állnak-e az európai versenyjoggal vagy sem.
Előrebocsátható, hogy az abszolút kizárólagossági klauzulákat a Bizottság nagy valószínűséggel tiltott versenykorlátozásnak minősíti, így a fő hangsúly az esetleges mentesítésen lehet. Ez utóbbi körben számos gazdasági, piaci, szociális és innovációs tényezőt szükséges figyelembe venni, így különösen a médiaszolgáltatók által megvásárolt tartalom kizárólagosság hiányában való refinanszírozhatóságát, a jogok értéke esetleges csökkenésének hatásait a piac különböző szereplőire, a sportbeli szolidaritási mechanizmus fenntarthatóságát, a labdarúgáson kívüli további sporttartalom eladhatóságát, az eltérő tagállami fogyasztói szokásokat, a különböző tagállamok polgárainak vásárlóerejét stb.
Megemlítendő, hogy részben a vizsgálat előzményét képezi a Bíróságnak a Murphy-ügyben 2011 őszén hozott, nagy port felkavaró ítélete (az ügyről rövid összefoglaló itt, részletes elemzés az Infokommunikáció és Jog c. folyóirat 2012/1. számának 26-31. old. megjelent tanulmányomban érhető el). Jelen esetben azonban a Bizottság a vizsgálatot egyrészt valamennyi platformra kiterjesztheti (a Murphy-ügyben csak a műholdas sugárzásról volt szó), másrészt akár több sportág és a filmes jogok is a vizsgálat tárgyát képezhetik (a Bíróság Murphy esetében csak a labdarúgás közvetítési jogairól döntött), harmadrészt most minden bizonnyal a versenyjogi elemzés fog előtérbe kerülni (míg a Murphy-döntésben inkább a szerzői jog és a szolgáltatásnyújtás szabadsága állt a középpontban, bár a Bíróság – részben a Coditel-ügyhöz hasonlóan – kitért arra, hogy versenyjogi szempontból nem a felhasználási szerződésekben rögzített kizárólagosság jogellenes, hanem a médiaszolgáltatók arra irányuló kötelezettsége, hogy ne értékesítsenek olyan dekódereket, amelyek a felhasználási szerződésben rögzített területen kívül lehetővé tennék a mérkőzések vételét, azaz a felhasználási szerződések megtiltják, hogy a külföldi dekódereket azon televíziónézők rendelkezésére bocsássák, akik a műsorokat azon tagállamon kívül szeretnék nézni, amelyre az engedélyt megadták).
Tekintetbe véve az eddig gyakorlatot, az ügyben jogerős döntés – amennyiben valóban hivatalos vizsgálat indul – várhatóan mindhárom EU-s fórumot megjárva a Bíróság előtt és csak hosszú évek múlva fog születni.
Végül említésre méltó, hogy a Bird & Bird londoni irodája a szóban forgó esetleges vizsgálathoz hasonló ügyben sikeresen képviselte ügyfelét a Törvényszék előtt az Európai Bizottsággal szemben. Irodánk közreműködésének köszönhetően a Törvényszék megsemmisítette a Bizottság azon döntését, mely szerint a szerzői jogi közös jogkezelő szervezetek összehangolták magatartásukat, mellyel egyúttal szűkítették a kereskedelmi felhasználók részére nemzeti területükön kívül nyújtott szolgáltatásaik felkínálására vonatkozó lehetőségeiket.
Update: a bejegyzés kibővített változata a Napi Gazdaság 2013. december 9-ei számában “Sportközvetítési és filmes jogok: tiltott versenykorlátozást jelent a kizárólagosság?” címmel jelent meg.
dr. Rippel-Szabó Péter
ügyvéd
peter.rippel-szabo@twobirds.com
Tel.: +36 1 799 2000
Knight Bird & Bird Iroda
Categories: Médiajog, Sportjog, Versenyjog