A Kúria, mint a magyar legfelsőbb bírósági fórum döntött: a jelenlegi jogszabályi háttérben az ételfutárok által ellátott feladatok és „függőségük” a platformot szervező megbízójuktól nem feleltethető meg a munkaviszony minősítési jegyeinek, így az ilyen szolgáltatásra szerződött felek a polgári jog szabályai szerinti megbízási jogviszonyban állnak egymással. Noha a Kúria kiemeli, hogy a tárgyi ügyre vonatkozik a döntése, mégis az ítéletből további következtetéseket lehet levonni nemcsak a „platformmunkások” magyar szabályozási helyzetére, hanem általánosan a munkaviszony és polgári jogi megbízási/vállalkozási jogviszony közötti elhatárolási (átminősítési) kérdésekre is.
Mi is az a platformalapú munkavégzés itthon és az EU-ban?
A magyar jogalkotás ezidő szerint nem rendelkezik általános fogalommal a platformalapú munkavégzésről, a jogirodalom által az utóbbi években kimunkált fogalmon túl a Kúria jelen ítéletében „megalkotott” jellemzését vehetjük alapul:
A magyar szabályozás bináris rendszert követ a „munkavégzésre” irányuló tevékenységek megítélése körében: egy ilyen jogviszony vagy munka- vagy vállalkozási/megbízási viszony. Magyarországon ugyanis nincs külön szabályrendszere a kettő közötti átmenetnek megfelelő jellegzetességeket mutató foglalkoztatásnak, ami más EU-s vagy harmadik országok jogában fellelhető. Következésképpen a magyar ételfutárok vagy más platformmunkások helyzetének értékelése esetén az adott munkavégzés körülményeinek van jelentősége, nem a platformalapú munkavégzés tényének.
Erre ítéletében rámutat a Kúria is, amikor szembeállítja az ügy tényállását az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel vagy éppen a platformalapú munkavégzésről szóló EU-s irányelv-tervezettel. Az irányelv-tervezet értelmében ugyanis a munkavégzést „ellenőrző digitális munkaplatform és az e platformon keresztül platform alapú munkát végző személy közötti szerződéses jogviszonyról jogilag vélelmezhető, hogy az munkaviszony”, azonban egyrészről az irányelv-tervezet még nem lépett hatályba, annak tagállami átültetéséről (esetleg közvetlen hatályosulásáról) nem is beszélhetünk, másrészről ezt a vélelmet az irányelv esetleges változatlan tartalmú elfogadása esetén is meg lehet dönteni, azaz újra előtérbe kerülnek a magyar jogszabályok és joggyakorlat szerinti elsődleges, másodlagos és harmadlagos minősítési jegyek.
Mi a Kúria döntésének a ténybeli háttere?
A Kúria ítéletében a platform alapú munkavégzések közül is az ételfutárok esetével foglalkozott, ahol a kiszállításokat szervező az általa üzemeltetett platformon keresztül közvetítő tevékenységet biztosított az ételeket, italokat megrendelő ügyfelek és az adott éttermek között. Az ételfutárok egy applikáción keresztül vállalták a feladatot, a kiszállításokat szervező által meghatározott arculati elemeket használva azonban már egyéni vállalkozói (esetlegesen betéti társasági) formában dolgoztak.
A jogviszony részleteit egy megbízási szerződés és egy ÁSZF rendezte, a munka elvégzésének részleteit pedig az applikáció által meghatározott rendben állapították meg: az ételfutár beállíthatta aktív időszakait, amelyeken belül kaphatott feladatot ételek és italok kiszállítására. Ezeket az ételfutár saját meglátása szerint állíthatta be, el is utasíthatott kiszállításokat, azonban ilyen esetekben hátrébb sorolták a rangsorban. A hátra sorolás miatt az ételfutár később jelentkezhetett az általa kívánt aktív idősávra, de más hátránytól (például a díjazásának csökkentésétől) nem kellett tartania.
A perben egy ételfutár kérte a munkajogviszony megállapítását és a „munkavégzés idejére” minimálbér megállapítását, mivel meglátása szerint munkavégzése megfelel az önállótlan, függő munkajogviszony ismérveinek.
A Kúria szerint mit kell figyelembe venni a munkaviszony és polgári jogi megbízási jogviszony közötti elhatárolási (átminősítési) kérdések eldöntéséhez?
A Kúria a munka törvénykönyvén túl a joggyakorlat által kialakított szempontrendszert vette alapul az elhatárolási kérdések megválaszolására. Az ítélet főbb megállapításai a következők:
- Az elvégzendő munkát nem munkakörként határozták meg: az ételfutár feladatát a felek csak akként állapították meg, hogy meghatározott címről meghatározott címre étel-, illetve italkiszállítást teljesítsen, ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy a felek a feladatokat munkakör jelleggel határozták volna meg. A perben nem nyert bizonyítást, hogy a megbízónak lett volna az ételfutár feladatainak teljesítésére olyan ráhatása, amely alapján meghatározta volna annak teljesítési módját, illetve lényeges körülményeit.
- A személyes munkavégzési kötelezettség nem hangsúlyos a futárszolgálat működése során: az ételfutár egyéni vállalkozóként vagy betéti társaság tagjaként vagy más foglalkoztatottjaként végezhetett munkát, így nem volt feltétlen szükséges, hogy ő személyesen legyen másik félként megjelölve a jogviszonyban. Általánosságban azonban a megbízási jogviszonyban is lehet személyes teljesítésre kötelezni a megbízottat.
- Teljesítés óraszámát és a rendelkezésre állást az ételfutár határozta meg, a megbízó foglalkoztatási kötelezettséget nem vállalt: a magyar munkajog nem ismer még atipikus munkaviszonyok között sem olyan foglalkoztatási formát, ahol a munkavállaló határozhatná meg, hogy mennyit és mikor kíván dolgozni vagy rendelkezésre állni. Az aktív periódusokat továbbá jogosult volt az ételfutár azok fennállása közben is megszüntetni.
- Alá-fölérendeltség és a függő viszony megállapítása szempontjából irreleváns, hogy gazdasági értelemben is alárendelt legyen a megbízott: csekély, jelentéktelen jövedelmet biztosító munkavégzésre irányuló jogviszony is minősíthető munkaviszonynak, ha a minősítő egyéb elemek fennállnak. Ebben a körben az a releváns, hogy a munkavégzés helyére, idejére, módjára is kiterjedő utasítás és ezt biztosító ellenőrzési jog biztosított legyen a munkáltató oldalán.
- Az algoritmus általi „munkabeosztás” nem tekinthető utasítási jog gyakorlásának: mivel egyáltalán az applikációba való bejelentkezés és aktív periódus meghatározása, az azokból való indokolás nélküli kijelentkezés, a megbízások visszautasítása is az ételfutár döntése volt, így nem állapítható meg a megbízó széleskörű utasítási joga. Mindemellett a megbízó nincs megfosztva az általános utasításadástól a megbízási jellegű jogviszonyokban sem.
- Megbízási díj nem munkabérjellegű: az a körülmény, hogy az aktív időszakban „alapdíjra” volt jogosult az ételfutár, és hogy megrendelésenként további „címpénz” járt neki, nem meríti ki a munkabér vagy teljesítménybér fogalmát, mivel a javadalmazás összege nem volt fixált vagy maximalizált. Megbízási díj részeként az „alapdíj” nem tekinthető „állásidőre” kifizetett díjazásnak. A kéthetente történő rendszeres elszámolás sem tekinthető önmagában munkaviszonyra utaló körülménynek.
- Külső egységes megjelenést jelentő eszközök biztosítása marketingfogásnak tekinthető: attól még, hogy az ételfutár a megbízója munkaruhájában és ételt melegen tartó dobozával végezte a tevékenységét, még nem jelenti azt, hogy a megbízó biztosította számára a munkavégzési eszközöket, hiszen a telefont, illetve a közlekedési eszközt már az ételfutár biztosította magának.
- Az ételfutár nem a kiszállításokat szervező szervezetébe integrálódva végezte a munkáját: az ételfutár ugyanis maga szervezte meg a kiszállítási tevékenységét, az útvonal és a közlekedési eszköz megválasztása az ő döntésén múlt.
- A kötetlen munkaidőbeosztás, a teljesítménybér, a szabadság, a munkaközi szünet intézménye alapvetően nem kategorizáló körülmények: önmagukban ezekre hivatkozással nem lehet megállapítani munkajogviszonyt.
A Kúria nem kívánt „általános jogpolitikai vagy jogalkotói kérdésben” állást foglalni, azaz döntésével nem kívánja a platform alapú munkavégzés szabályozási hézagjait kitölteni, csupán a tárgyi ügyben kívánt döntést hozni. Meglátásunk szerint azonban a Kúra döntése túlmutat annak egyedi ügyben történő alkalmazásán és ha nem is minden esetben változatlan tartalommal, de alapvetően jó sorvezetőként szolgálhat a jövőben a platform alapú munkavégzés egyéb formáinak (a Kúria példáival élve: személy vagy áruszállítás, programozás) megítélésénél vagy elhatárolási kérdések megválaszolásánál.
| dr. Tarján Zoltán | dr. Sziládi Péter |
| senior associate, ügyvéd | consultant, ügyvéd |
Categories: Munkajog
